A termék műszaki tisztaságának követelményeit többféle módon fejezhetik ki. Az ISO és VDA szabványok (és ez alapján számos céges belső előírás is) a CCC (Component Cleanliness Code) segítségével írja le a követelményeket. A CCC kód az eredmények rövidített kompakt leírására is alkalmas.

Példa a CCC kódra:

CCC < A (EF12/G-H10/I0/J00)

A kód értelmezése:

• zárójel előtti betű: A – area, tehát az eredmények 1000 cm2-re vannak normálva. Lehet még V – volume (100 cm3) vagy N (number per product).
• a zárójelen belül: A betűk a méretosztályokat, a számok a tisztasági kódot jelölik, az alábbiak szerint:
  • EF12: az E és az F méretosztályokban egyenként legfeljebb 4000 darab szemcse megengedett
  • G-H10: a G és H osztályban együtt összesen legfeljebb 1000 szemcse megengedett
  • I0: az I méretosztályban (400-600um között) legfeljebb 1 szemcse megengedett
  • J00: a J méretosztályban (600-1000um között) egyetlen szemcse sem megengedett.

Sokszor látni, hogy a követelményt nem CCC kóddal, hanem szöveggel adják meg, vagy a CCC kódot és szöveget kombinálják. Külön kódot adhatnak meg a becsillanó és nem becsillanó szemcsékre, továbbá a kódon belül, egyes méretosztályokban szövegesen jelölhetik, hogy pl. fémes szemcsék nem megengedettek bizonyos méret felett.

Többek között a műszaki tisztaság specifikáció egyes részleteiből derül ki, milyen összetettségű tisztaságvizsgálatra van szükség. Amíg pl. a specifikációban a “becsillanó”/”nem becsillanó” kifejezést használják a szemcsék kategorizálására, optikai mikroszkóppal elvégezhető a kiértékelés. Ha a “becsillanó” helyett “fémes” jelzőt használnak, akkor pl. pásztázó elektronmikroszkópra van szükség. Az optikai mikroszkóp (és operátora) nem tudja kétséget kizáróan eldönteni, hogy egy becsillanó szemcse biztosan fémes-e. A pásztázó elektronmikroszkóppal viszont nemcsak a fémes/nemfémes kérdés dől el, hanem az anyag elemi összetételét is megismerhetjük bizonyos korlátok között.