A szemcsecsapda egy 47 mm átmérőjű, ragadós felületű lapkán összegyűjti és vizsgálhatóvá teszi a környezetéből rárakódó szemcséket. A vizsgálat során ezeket optikai mikroszkóp segítségével méretosztályokba soroljuk, geometriai jellemzőik alapján elkülönítjük a szálakat, majd reflexiójuk vizsgálatával megkülönböztetjük a becsillanó szemcséket a nem becsillanóktól.
A kiértékelés automatizált optikai mikroszkóppal történik, aminek az eredményét ellenőrizni kell, sokszor – főleg nagyobb méretek esetén – felülbírálva az algoritmus egyes döntéseit. A fémes/nemfémes tulajdonság megállapításához nem elegendő az optikai vizsgálat, hiszen a becsillanás nem csak a fémes anyagokra jellemző. A szemcse fémes eredete elemi összetételének megismerésével megerősíthető (pl. pásztázó elektronmikroszkópos analízissel).
A különböző időintervallumokban végzett teszteredmények összehasonlíthatósága az expozíció kezdő és záró időpontjának perc pontosságú rögzítésével garantálható. Az eredményeket többnyire 7×24 órára és felületegységre is normalizálni kell.
A szemcsecsapdás teszt végeredménye a méretosztályokba és típusokba sorolt szemcsék normalizált darabszámát tartalmazó táblázat, vagy egy mérőszám, amelyet a szemcseszámok méretosztály szerinti súllyal való összegzésével kapunk, idő-, és felületegységre normalizálva.